Konyhasó: Fehér aranyból fehér méreg

​

Mint említettük só nélkül nincs élet, mégis a konyhasó fogyasztása kifejezetten egészségkárosító.

 

Miért?

 

Az általunk használt étkezési sónak kevés köze van a természetben előforduló sókhoz. A konyhasót finomítással nyerik. A finomítás során megbontják a só természetes egységét. A végtermék egy tiszta NaCl, mely a természetben, ebben az izolált formában nem fordul elő. A finomítás során a NaCl mellől elveszik a másik 82 elemet.

​

Szervezetünk számára a sóban megtalálható 84 elem jelenléte és jelenlétének minősége a fontos (és nem a mennyisége).

A finomítás során, több mint 2000 különböző kémiai eljárással, reakcióval megbontják a só egységét és eltávolítják, az ipar szemében szennyezőanyagokként titulált elemeket.

 

Miért lesz a természetben előforduló só „kémiailag tisztított”, azaz nátrium-kloridra leredukált?

 

A válasz egyszerű.

 

A világ só termelésének:

93%-a ipari célú felhasználásra kerül. Amihez tiszta NaCl-ra van szükség pl.: mosószerek, tisztítószerek, lakk, műanyaggyártás, PVC stb.

6 %-a az élelmiszeripar számára szükséges, mint olcsó tartósítószer. Szinte nincs olyan késztermék pl.: joghurt, kenyér, sonka, ami ne tartalmazna NaCl –ot, mint tartósítószert.

​

1 %-a kerül étkezési sóként az asztalunkra!!! Emberi fogyasztásra is ugyanaz a finomított só kerül, mint ipari célokra.

 

Hogyan reagál szervezetünk a konyhasóra, erre az izolált termékre?

 

A konyhasót, a tiszta NaCl –ot, szervezetünk egy agresszív, nem természetes anyagként, azaz sejtméregként azonosítja. Mivel ilyen izolált formában NaCl a természetben nem fordul elő. A NaCl–t mindig kísérik, egyéb elemek, melyek biztosítják az optimális kémiai reakciókat a szervezetben. Mivel szervezetünk a konyhasót, mint sejtmérget azonosítja, ezért védekezik ellene és megpróbál tőle megszabadulni. Az ember minimális napi só szükséglete 0,2 gramm.

 

Ezzel szemben egy európai ember, átlagos napi konyhasó fogyasztása 12-20 gramm. Az emberi szervezet, kor, testfelépítés és nem szerint képes a vesén keresztül kb. 5-7 gramm közötti só mennyiséget kiválasztani. A fennmaradó konyhasó mennyiséget a szervezetünk megpróbálja hidratáción keresztül ártalmatlanítani.

 

Ezen folyamat során a NaCl molekulákat a szervezet víz molekulákkal zárja körbe. A sót ionizálja, ezáltal semlegesíti az agresszív nátrium-kloridot. Az ehhez szükséges vizet a szervezet a sejtjeinkből veszi el. A szervezetünknek, tehát fel kell áldoznia a magas fokon strukturált, igen értékes sejtfolyadékot, a nátrium-klorid semlegesítésére.

 

Természetesen ennek a védekező mechanizmusnak határt szab a szervezet, különben a sejtek elpusztulnak. Következő lépésként a szervezet kikristályosítással védekezik a még mindig jelenlevő konyhasó mennyiség ellen. A NaCl úgymond, molekulaházasságot köt a szervezetben jelenlevő meg nem emésztett állati fehérjékkel, valamint a szervetlen ásványi sókkal illetve az egyéb anyagcsere végtermékekkel. A kialakult kristályok lerakódnak az izületekben, így ennek következménye lehet reumás megbetegedések Arthrozis, Artritis, köszvény stb. Ezen kívül a vese és az epekő képződése is erre vezethető vissza.

 

A konyhasó fogyasztásának következményei:

 

• megterhelt kiválasztó rendszer (vese),

• vizenyő, ödéma, cellulitisz (narancsbőr),

• mindenegyes gramm, ki nem kiválasztott NaCl-hoz a testünk 23-szoros mennyiségű sejt folyadékot használ fel, ez a folyamat kiszáradáshoz, ráncosodáshoz vezethet,

• reumás megbetegedések, Arthrozis, Artritisz, köszvény, vese és az epekő képződése.

 

Só a konyhánkban

 

Mint már említettük a raffinálás, kémiai tisztítás során a természetes sóból eltávolítják a nátriumon és klóron kívül az ipar számára zavaró másik 82 elemet. A világ összes só termelésének egy igen elenyésző része jut az asztalunkra. A fogyasztót intenzív reklámmal próbálják meggyőzni, hogy a finomított, kémiailag tisztított sóhoz (NaCl -hoz) hozzáadott mesterséges jód és fluor elemek egészségi szempontból fontosak lennének. Holott mind két elem hozzáadása még fokozza a NaCl agresszivitását.

 

Ugyanis szervezetünk nem képes a hozzáadott, mesterséges, igen mérgező jodid, jodát és flourid vegyületek anyagcserébe való bocsátására. Sőt ezek a vegyületek igen rák keltőek és allergiát is előidézhetnek. Mindezen kívül a konyhasó tartalmaz különböző anyagokat, tartósítószereket, tapadás és nedvszívás gátlót pl.: CaCO3, MgCO3, E535 -nátriumferrocyanid; E536 -káliumferrocyanid; E551 -sziliciumdioxid; E552 -kálciumszilikát; E553b -talkum; E570 –sztearinsav; melyeknek megjelölése, feltüntetése nem kötelező.

 

A tapadásgátló meggátolja a sószemcsék összeragadását, nedvszívását. Egyes országokban tapadásgátlóként alumíniumhidroxidot használnak. Kutatók feltételezik, hogy az alumíniumhidroxidnak szerepe van az Alzheimer kór kialakulásában. Ugyanis, az alumínium bizonyítottan lerakódhat az agyban.

 

A só természetes előfordulásai

​

Tengeri só

​

Földünkön a só igen nagy mennyiségben található mind a tengerekben, mind a föld belsejében, kőzet formájában.

A tengeri só, a reform konyha alternatívája a finomított sóval szemben.

 

Ellenben a tengeri só a környezetszennyeződés következtében igen sokat vesztett a minőségéből, a tengerek szennyezettsége következtében. A tengeri só, kinyerési módszerének köszönhetően már nem tartalmazza az összes elemet, mivel a nehezen oldható ásványi sók már a só kertek első medencéiben kicsapódnak.

 

Ha tengeri sót fogyasztunk, válasszunk olyat, mely kizárólag a napon volt szárítva és nem került semmiféle utólagos kezelésre, mint mesterséges szárítás, fehérítés.

Pl.: Fleur de Sel a Bretagne természetvédelmi területéről.

 

A kitermelt tengeri sók 80% -a sajnos szintén finomításra kerül, ebben az esetben már mindegy, hogy a sót tengerből vagy bányákból nyerik ki a finomításhoz. Valamint, a legtöbb esetben a tengeri sóknál is tapadás gátlóval akadályozzák meg a só nedvszívását, összetapadását.

 

Bányászott sók: kősó, kristálysó

 

A tengeri sóval ellentétben, a föld belsejében rejlő sók a környezet külső behatásaitól védettek.

 

Ezek a sólelőhelyek sok millió évvel ezelőtt, az őstengerek kiszáradása során keletkeztek.

 

Kősó

​

A sóbányákban a só nagy részben kősó formájában található meg. A kősó egy szürkés, barnás színű kőzet.

A kősó és kristálysó közötti különbség a keletkezésük során az uralkodó nyomás viszonyokból következik. Különbség az előforduló elemek mennyiségében, minőségében és biológiai értékében van.

 

A kősóban megtalálható ásványok az alacsonyabb nyomáskörülmények miatt csak kis részben tudtak a só rácsos szerkezetébe beépülni. Az elemek ugyan jelen vannak, de molekuláris formában, a kristályrács felületére tapadva vagy a rács köztes részeiben. Ezáltal biológiai értékük, a felhasználhatóság szempontjából, alacsonyabb, mint a kristálysóé.

Ugyanis a sejtek azokat az elemeket képesek beépíteni, anyagcserébe bocsátani, melyek ionos formában illetve kolloidális nagyságban vannak jelen.

 

A természetes egységében meghagyott kősó egészségi szempontból egy tökéletes alternatíva a finomított konyhasóval szemben.

 

A kősót használják a háziállatoknál, vadaknál is úgynevezett nyalósóként. A múltban a kősó az egyszerű emberek sója volt, az értékes, ritkábban előforduló kristálysó pedig a nemességgé.

​

vissza >>>